Számomra minden idők egyik legnagyobb gitárosa Steve Ray Vaughan. És bár szinte minden pengetését élvezettel hallgatom, az egyik legnagyobb kedvencem tőle a Montreauxi Jazz fesztiválon készült felvétel, melyen a jó öreg Johnny Copeland-del adják elő a Tin Pan Alley-t. Ezt a klipet csak előzetesnek szánom, egyrészt, mert a szám hossza meghaladja az ingyenes videótárak által felkínált méretet, másrészt mert a közeljövőben tervezem a fesztiválokon felvett anyagokból készült dupla album bemutatását is.
Mano ajánlására osztom meg veletek ezt a nem mindennapi felvételt, amely Tátrai Tibor 50. születésnapjának tiszteletére tartott koncerten, a Petőfi Csarnokban készült.
Aimée Ann Duffy 1984-ben Wales-ben született és 19 évesen megjelent első kislemezén még eredeti walesi nyelven énekelt kelta-folk számokat. Ez az év elején megjelent lemeze nagyon bejött, a lemez és Mercy című száma is felkerült a brit listák első helyére. Az én figyelmemet Mano hívta fel rá azzal, hogy a Mercy klipjét elküldte.
Nagyon tehetséges a leány.
A számok:
1. Rockferry 2. Warwick Avenue 3. Serious 4. Stepping Stone 5. Syrup & Honey 6. Hanging On Too Long 7. Mercy 8. Delayed Devotion 9. Scared 10. Distant Dreamer
Tal Wilkenfeld 1986-ban Ausztráliában, Sydney-ben született, és 14 éves korától gitározik. Tizenhat évesen abbahagyta iskoláit és az USÁ-ba költözött, azóta felváltva Los Angelesben és New Yorkban él. Közben gitárját basszusgitárra cserélte, és hogy milyen jól tette, azt az is bizonyítja, hogy hamarosan olyan zenészekkel és zenekarokkal lépett fel, mint Chick Corea, Steve Vai, az Allmann Brothers Band vagy Jeff Beck. 2007-ben az Eric Clapton szervezte Crossroads Guitar Fesztiválon Jeff Beck ritmusszekciójában lépett fel, s ez a koncert meghozta számára a világhírt. Ez a felvétel is ott készült.
Első és ezidáig egyetlen albuma 2006-ban Transformation címmel jelent meg. (Ezúton köszönöm meg Manonak, hogy elküldte nekem a Crossroad Jeff Beck anyagát, mert bár a fesztiválról készült DVD-t korábban már láttam, Talra akkor valamiért nem figyeltem fel.)
A számok:
1. BC 2. Cosmic Joke 3. Truth be told 4. Serendipity 5. The river of life 6. Oatmaeal Bandage 7. Table for one
Terry Lee McMillan amerikai szájharmonikás-énekes 1953. október 12-én Lexingtonban született, és a hetvenes évektől a legkeresettebb stúdiózenészek egyike volt. Harmonikajátéka hallható többek között Johnny Cash, Roy Orbison, Ray Charles és Neil Young lemezein is. 1992-ben egy este, miután házuk leégett, és ő és családja a csodával határos módon megmenekült, megtért, s ettől kezdve élete végéig (2007-ben hunyt el) egy ujjászületett keresztény közösség tagjaként járta az országot. Ez a felvétel is egy ilyen közösségben készült. Ne hagyjátok ki!
Tad Robinson hangja olyan, hogy ha nem látnánk, amikor énekel, valószínűleg feketének gondolnánk. Ezt a klipet előzetesnek szántam, ugyanis a közeljövőben tervezem egyik albumának bemutatását a kuckóban.
A hölgy Janiva Magness Los Angelesből. 2006-ban és 2007-ben is ő vitte haza a Best Contemporary Female Blues Artist díját, melyet mostanában olyan énekesnők kaptak meg mint 2005-ben Shemekia Copeland, 2004-ben pedig Marcia Ball. Róla azonban vajmi keveset hallani.
Szóval valahányszor van egy kis időm és bolyonghatok a neten, mindíg ráébredek, hogy milyen kevés dolgot ismerek. Itt van például ez a fiatal finn hölgy: Erja Layytinen. Pokolian jó blues gitáros, énekes és dalszerző. És mikor hallottam róla? Sose. Most találtam ugyan egy nagyon jó lemezét Ian Parkerral és Aynsley Listerrel, de olyan csapnivaló minőségben, hogy nem vonszoltam ide. Ez viszont a Youtube-on mindenki számára elérhető:
Úgy illik, hogy ha az imént megnéztétek-hallgattátok a duettet, hallgassátok meg az eredetit is, mármint a gyönyörű hangú és lelkű Eva Cassidy koncertfelvételét. Egyébként is csodálatos, ráadásul még Ticcnek is ez a kedvenc felvétele.