Az iránban született Barbet Schroeder fiatal (28) francia rendező 1969-ben a Pink Floyd egíüttest kérte fel More című filmje zenéjének elkészítésére.
Ez volt a Floyd első filmzenéje.
A filmről sajnos semmi közelebbit nem tudok mondani, de Heloise segített: a filmről mindent megtudhattok itt.

1985-ben a BBC egy, a második világháborús sorozatának zenéjét két vérprofi készítette: Eric Clapton, és a filmzene-specialista Michael Kamen.
Így azután nem véletlen, hogy a sorozat zenéje még ugyanebben az évben elnyerte a BAFTA (Brit Filmművészeti Akadémia) díját.
A borítókat nézegetve, lehet, hogy ez nem a hivatalos verzió.
De jó.

Bevallom, hogy mivel magam néhány évtizede már nem vagyok nagy mozijáró, ezt a Cameron Crowe rendezte filmet sem láttam, így nem is írnék róla semmit. Találtam viszont egy helyet, Hodosi Máté blogját, ahol nagyon részletes ismertetést olvashattok róla: itt.
Mivel a film a hetvenes évek elején játszódik, a zenét is ebből az időszakból válogatták, sikeresen.

Az Eli Udel (Uli Edel, Ulrich Edel) által rendezett amerikai film Hubert Selby Jr. komor hangulatú regényéből készült, nálunk Az utolsó kijárat Brooklyn felé címmel vetítették. 1952-ben vagyunk, erőszak, sztrájk, prostituáltak, homoszexuális szakszervezeti vezető, tragédiák és szürke hétköznapok. Talán ennyi elég is a filmről.

1981-ben mutatták be a Broadway-i Imperial Színházban a Tom Eyen szövegkönyve alapján Henry Krieger zenéjével készült musicalt Dreamgirls címmel. A musical forgatókönyvét az élet, illetve Diana Ross legendás énektriója a Supremes története inspirálta.
A zenés darabot 25 éve sikerrel játsszák, s hat Tony díjjal jutalmazták.
2006-ban a belőle készült film hozott elsöprő sikert : három Arany Glóbusz díjat és nyolc Oscar jelölést kapott, s ebben a zenének jelentős szerepe volt.

Gondolom a fenti képről is nyilvánvaló mindenki számára, hogy ha már filmzene, akkor ez itt egy horrorfilm zenéje. Vagy legalábbis valami hasonló. Mivel én a filmet nem láttam, a történetéről nem is szeretnék semmit mondani. A film zenéjéről azonban, ami Nathan Barr munkája, mondhatom, hogy nem rossz.

Tömörítés/Bitrate: 320 kb/s
Letöltés/Download:
[ Rapidshare ]
[ Upload66 ]
Jelszó/Password: levente

A Ken Kesey regényéből készült, Milos Forman által rendezett film számomra a hetvenes évek egyik meghatározó élménye volt. Nem utolsó sorban Jack Nicholson alakítása miatt.
A történet szerint a piti bűnöző Patrick MacMurphy (Nicholson) mint antiszociális elem elmegyógyintézetbe kerül kezelésre. Azt hiszi, hogy így megúszhatja a börtönt és pár hónap után kiszabadulhat. Addig pedig megpróbálja jól érezni magát. Ám egyedül nehezen érzi jól magát az ember és MacMurphy megpróbálja felrázni apátiájából a többi bentlakót. Teszi ezt részben szórakozásból, de egyre inkább azért is, mert szembesül az elmegyógyintézetbeli embertelen körülményekkel. Azzal, hogy a bentlakókat úgy kezelik, mint az oktalan állatokat vagy elromlott használati eszközöket. Mivel egyre több ápolt kezdi mind jobban érezni magát és MacMurphy egyre több szabályt sért meg - például kirándulni viszi a "gyogyósokat" -, magára haragítja a főnővért.
Egy főnővér általában nem az a személy, akitől félni kellene. Ratched nővér (Louise Fletcher) azonban más eset. Az ő karakteréről Forman a következőket mondja: "Ő nagyon veszélyes, mert igazán hisz abban, amit csinál. Láttam már hasonló helyzetet és tudom, hogy a bajba került hatalom bármit és bárkit feláldozna, csak hogy bebizonyítsa az igazát." llymódon ez az egyszerű történet az egyén és a hatalom egyenlőtlen összecsapásának szimbólumává vált. A Főnéni név - ahogy MacMurphy a főnővért hívja - régóta fogalommá vált, noha sokan már nem is tudják, honnan ered.
A film 5 Oscar-díjat kapott.

A Denis Hopper rendezte filmben két amerikai fiatalember (Peter Fonda és Denis Hopper) a mexikói határról csempészett heroinból jelentős összeghez jutnak, és elhatározzák, hogy elmennek a New Orleans-i Mardi Gras karneválra. Motorbicikliket vásárolnak és elindulnak a hosszú útra. Kalandos utazásuk során betérnek egy kommunába, börtönbe kerülnek, prostituáltakkal tesznek egy kis kábszeres kiruccanást, egy fiatal alkoholista ügyvédben (Jack Nicholson) útitársra lelnek, s együtt utaznak a halálig.
Hopper alacsony költségvetésű első filmje hatalmas siker - kultuszfilm - lett. Ebben jelentős szerepe volt a kiváló zenének is.

Nem tudom, hogy a Siesta című filmet nálunk játszották-e, én mindenesetre nem emlékszem rá.
Ellen Barkin, Martin Sheen, Isabella Rossellini, Gabriel Byrne és Jody Foster játszották a thriller fő szerepeit, a rendező pedig Mary Lambert volt. Nem lehetett rossz film, de a zenéje mindenképpen meghallgatásra érdemes. A két nagy egyéniség közös munkájában Davis trombitál, Marcus Miller pedig minden egyéb hangszeren játszik, kivéve a következőket:
John Scofield, guitar on "Siesta"; Earl Klugh, guitar on "Clair"; Omar Hakim, drums on "Siesta"; James M. Walker, flute on "Los Feliz" és Jason Miles, synth.
Tömörítés/Bitrate:
Letöltés/Download:
[ Uploaded ]
[ 4shared ]
Jelszó/Password: levente