A sorozat kilencedik korongja a Máté passió harmadik, befejező részét és részleteket tartalmaz a Das Musicalische Opfer variációsorozatból.
A mű létrejötte annak köszönhető, hogy Bach és II. Frigyes 1747. május 7-én találkoztak a királyi rezidencián. A találkozás eredményeképpen Bach Carl Philipp Emanuel nevű fiát felvették udvari zenésznek.
Ezenkívül az uralkodó mutatott egy akkor újdonságszámba menő pianofortét, és mivel Bach nagy improvizátor hírében állt, a király adott neki egy témát, amire neki egy fúgát kellett improvizálnia.
A másnapi sajtó beszámolója szerint Bach sikerrel vette az akadályt, bár a hangszerrel egyáltalán nem volt megelégedve.
A találkozás után két hónappal előállt a művel, aminek az ajánlása "Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta" (a király parancsára a téma és egyebek kánon formában kidolgozva). Ha az ajánlás kezdőbetűit összeolvassuk, a ricercar szót kapjuk, ami a korai fúgák neve volt.