A figyelmünkre azért mindenképpen méltó.

Az 1982. évi Montreaux-i Jazzfesztiválon készült felvételen igazi nagyágyúk muzsikálnak.
Jack Bruce énekel és basszusgitározik, Billy Cobham dobol, Allan Holdsworth gitározik, Didier Lockwood hegedül és David Sancious kezeli a billentyűsöket.

Az album számai:

1. Crazy Eights
2. Mysterious Conversation
3. Ursellan Summer
4. Drifting Into The Attack
5. Theme From An Imaginary Western
6. Uptown Breakdown
7. Sleight Of Hand
8. Bloody Mary
9. Something In B Flat

Tömörítés/Bitrate: 320 kb/s
Letöltés/Download:
[ Gigasize Part1 Part2 ]
[ Speedshare Part1 Part2 ]
Jelszó/Password: levente

2006-os albumuk pedig szerintem egészen jó, megér egy meghallgatást.

Lassan egy éve, hogy a kuckót megépítettem, és már látszik rajta a sok használat: repedeznek a falak, mállik a festés, úgyhogy igazán ráfér egy kis tatarozás. A kedves látogatók, vagyis a Ti segítségetekkel én is sokat tanultam az elmúlt időben: az elején nem jeleztem a tömörítés mértékét, most már tudom hogy ez fontos információ, nem mellőzhető. Sokáig az albumokat csak egy tárhelyre töltöttem fel, így ha az valamiért befejezte működését, vagy a fájlt mint illegális tartalmat törölték, az album elveszett. És még sorolhatnám a tapasztalatokat, melyeket a kezdetek óta összegyűjtöttem.
E tapasztalatok birtokában nekiállok a kuckó rendbetételéhez, az alapjaitól kezdve. Ezt csak azért jelzem, mert így kevesebb időm lesz új zenék feltöltésére, újdonságok bemutatására.
Remélem lesz türelmetek a munkát kivárni, s időnként be-belátogattok hozzám az eredményt megszemlélni.

Boz Scaggs, az 1944. június 8-án az USA Ohio államában, Cantonban William Royce Scaggs néven született amerikai énekes, gitáros és dalszerző a hatvanas években a Wisconsin-Madison Egyetemen tanult, s közben a The Ardells nevű helyi bandában muzsikált. Itt együtt zenéltek Steve Miller-rel és Ben Sidrannal, majd Londonban, később Svédországban muzsikált, 1965-ben első szólóalbuma is ott jelent meg. Hazatérve közreműködött a Steve Miller Band első két albumának készítésében. Amerikában mindíg népszerű volt, ami nem is csoda, hiszen tipikus amerikai zenész. Ha ezt a második szólóalbumát meghallgatjátok, a hatvanas évek vége amerikai zenéjének szinte teljes keresztmetszetét kapjátok: a gospel, a soul, a country, a country-blues, a hagyományos rock and roll és a blues egyaránt egyéni hangvételű változatban hallható.
Az én kedvencem a majd' tizenhárom perces, ráérősen bluez-os Loan Me a Dime.

A képen az látható, hogyan láthatták az 1970-es évek elején az arra sétálók a Whiskey a Go Go nevű, a California állambeli Nyugat-Hollywood-ban található éjszakai szórakozóhelyet, amely éppen az akkori idők révén ma már legenda.
Akkoriban ugyanis éjszakánként jobbnál-jobb együttesek léptek fel ott, és muzsikáltak élőben, mivel a playback még nem volt divatban.
Ezen fellépések némelyikét rögzítették is, és azután hivatalos, vagy kevésbé hivatalos módon közzétették. Sok tervem közül az egyik az, hogy ezen zenéket én is megosszam veletek.
Kezdjük mindjárt a Led Zeppelin együttes 1969. január 5-ei fellépésén készült felvételekkel.




A számok:

1. As long as i have you
2. I can't quit you
3. The train kept a rollin'
4. Babe im gonna leave you
5. Dazed and confused
6. Killing floor
7. For your love



Tömörítés/Bitrate: 320 kb/s
Letöltés/Download:
[ Rapidshare Part1 Part2 ]
[ ShareOnAll Part1 Part2 ]
Jelszó/Password: levente

Olvastam, hogy idén a Szigeten fellépett Manu Chao is, és rögtön eszembe jutott, hogy itt a kuckóban még nem volt vendégünk. José-Manuel Thomas Arthur Chao 1961. június 21-én született párizsban a Franco diktatúra elől menekült baszk anya és galíciai apa gyermekeként.
Igazi zenei világpolgár: több nyelven énekel - néha egy dalon belül is - franciául, spanyolul, arabul, portugálul, angolul és a Szenegálban és Gambiában használatos wolof nyelven is. Zenéjén felismerhető a francia sanzon, a salsa, a rock, a ska, a reggae és az algíri rai hatása is. Ő is egyike a kevéssé ismert előadóknak.
A 2001-ben megjelent második szólóalbumának címe: Proxima Estacion: Esperanza (A következő megálló: a Remény) olyan mint egy metróutazás: underground.
Hallgassátok nyitott fülekkel.

Aki egy kicsit is érdeklődik a barokk zene iránt, az biztosan tudja, hogy a kor zeneszerzői szinte rabszolgaként dolgoztak, és hihetetlen mennyiségű zenemű "előállítására" sarkallta őket a megélhetés kényszere. Az olyan zseniknél, mint Bach ez természetesen nem ment a minőség rovására, de időnként saját (sőt alkalmanként más zeneszerzők) darabjait is újra felhasználta, más hangszerre vagy hangszerekre, és esetleg más hangnemre átírta. Így született a két, három vagy négy csembalóra vagy hegedűre írt versenyművek egy része is. Ma már persze örülünk, hogy a barokk mesterek ilyen tömegtermelésre kényszerültek, mert e zenedarabok is csodálatosak, nem utolsósorban pedig nagy számukból következően a művek fennmaradásának esélye is nőtt.
E lemezen Jacques Loussier a török ikerpár-zongorista, Güher és Süher Pekinel közreműködésével Bachnak három ilyen, három zongorára írt koncertjének átdolgozását adja elő, kiegészítve egy korálátirattal.

Brazíliában igen népszerű előadók, nyugodtan mondhatjuk: sztárok felvételeiből készült ez a mi füleinknek is kedves válogatás.