Egyik kedvenc énekesnőm 1999. június 13-án a New York-i Neil simon Színházban tartott koncertjén készült felvételek. A koncert résztvevői: Natalie Merchant (vocals, piano); Susan McKeown (vocals); Gabriel Gordon (guitar, background vocals); Erik Della Penna (guitar); Elizabeth Steen (keyboards); Graham Maby (bass); Peter Yanowitz (drums); Doug Stringer (percusion).
A számok:
01. Wonder 02. San Andreas Fault 03. Beloved Wife 04. Space Oddity 05. Carnival 06. Dust Bowl 07. After The Gold Rush 08. Gun Shy 09. The Gulf of Araby 10. Ophelia 11. Seven Years
Marc Antoine jelenleg Spanyolországban élő francia gitáros-zeneszerző-producerre egy ismeretlen kuckólátogató hívta fel a figyelmet, amit ezúton is köszönök neki. Marc 1963-ban Párizsban született és 11 éves korától gitározik, 13 évesen a konzervatóriumban klasszikus tanulmányokat kezdett, mentorai Andres Segovia és John Williams voltak. 1988-ban Londonba költözött, ahol érdeklődése a jazz felé fordult. 1994-től szólóban kezdett fellépni és lemezeket készíteni, majd a kilencvenes években Los Angelesbe költözött.
Hi-Lo Split címmel megjelent albuma már a tizedik. Kellemes, kikapcsoló háttérzene.
A számok:
1. For a Smile 2. Hi-Lo Split 3. Spooky 4. Silk and Steel 5. Cancun Blue 6. Groovin' High 7. Forever 8. Panacea 9. Bossalectro 10. Voodoo Doll 11. Tomorrow
A lemezborítón látható Lonnie Smith, aki 1940-ben Buffaloban (NY) született, a Hammond B3-as elektromos orgona egyik legnagyobb mestere.
A világ legnevesebb jazz- fesztiváljain olyan neves művészekkel lép fel, mint Dizzy Gillespie, Grover Washington, Jr., Ron Carter, Lou Donaldson, Jimmy McGriff, Jimmy Scott, Frank Foster, Leon Thomas, vagy Willis Jackson. De nem állnak tőle távol a populárisabb műfajok sem: a rhythm and blues jelentős előadóinak felvételein is gyakran közreműködik, dolgozott többek között Gladys Knight-tal, Dionne Warwick-kal, Etta James-szel és Esther Phillips-szel is.
Az Afrodesia című, 1977-ben megjelent albumon közreműködő zenészek: George Benson gitár, Joe Lovano alt-szaxofon, Greg Hopkins trombita, Bob Crenshaw basszusgitár és Ben Riley dobok.
Az albumon hallható felvételek:
01 Apex (6:58) 02 Flavors (10:26) 03 Afrodesia (9:23) 04 Good Morning (7:56) 05 It's Changed (6:12) 06 When the Night (7:07 ) 07 Al In My Mind (5:39)
Ismét egy gitáros, akiről nem tudok szinte semmit, azon kívül, hogy nagyon tehetséges. Meg még azt is, hogy a nagy Keith Emerson az utóbbi években, szakítva hagyományaival, koncertjein szólógitárost - történetesen Marc Bonillát - is szerepeltet.
E lemez felvételeit a következő muzsikusok készítették: Marc Bonilla (guitar, guitar synthesizer); Ronnie Montrose (slide guitar); Keith Emerson (piano); Kevin Gilbert (keyboards, vocals); Dave Moreno (bass); Troy Luccketta (drums) és Don Frank (drums, percussion).
A számok:
1. Entrance 2. White Noise 3. Mannequin Highway 4. Commotion 5. Lycanthrope 6. Hit and Run 7. Afterburner 8. Hurling Blues Skyward 9. Antonio's Love Jungle 10. Razorback 11. Slaughter On Memory Lane 12. Exit
Hát ha ezt a borítót látom egy lemezboltban, biztosan nem veszem a kezembe. Pedig kár lenne kihagyni. A London Symphony Orchestra kilenc Led Zeppelin dal szimfónikus feldolgozását vette lemezre.
A dalok:
1.Dawn At The Great Pyramid 2.Kashmir 3.Battle Of Evermore, The 4.Stairway To Heaven 5.When The Levee Breaks 6.Going To California 7.Friends 8.All My Love 9.Kulu Valley - (Ambient remix)
Miután az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa a 2003-as évet a Blues Évének nyilvánította, természetes, hogy ezt az alkalmat a hanglemezkiadók is megragadták és rengeteg jó bluesválogatás került a lemezboltok kirakatába. Ebből a mozgalomból a Putumayo sem maradhatott ki. Ők ezt a válogatást tették le a pultra.
A felvételek:
1. B.B. King - Get Next To Me 2. Keb Mo' - Hand It Over 3. Ruth Brown - Good Day For The Blues 4. Henry Gray - How Could You Do It? 5. Taj Mahal - Cakewalk Into Town 6. Albert Collins - She's Into Something 7. Sugar Pie Desanto - Hello, San Francisco (Part I) 8. Raful Neal - Call Me Baby 9. Otis Rush - I Got The Blues 10. Sunpie Barnes - Sunpie's Romp & Stomp 11. Eric Bibb - Needed Time 12. Chris Thomas - Why Blues? 13. Susan Tedeschi - Just Won't Burn 14. Solomon Burke - None Of Us Are Free
Régóta készülök Jack Falk amerikai (Atlanta, Georgia) gitáros bemutatására. Bár azon kívül, hogy nagyon jó, technikás gitáros, nem sokat tudok róla. Előzetesként egy koncertfelvétele, melyen egy klasszikus Jeff Beck szám feldolgozását adja elő.
Scott Joplin, a "Ragtime Királya" a kiegyezés évében, 1867-ben született a texasi Lindenben egy szegény néger család hat gyermeke közül a másodikként. Rendkívüli zenei tehetsége hamar megmutatkozott, német származású zonoratanárától elsajátította a klasszikus zenei formák magas színvonalú ismeretét, majd a George Smith főiskolán zeneszerzést tanult. Az 1880-as évek végétől kávézókban, mulatókban zongorázva kereste kenyerét. 1894-től saját zenekarával már előkelő klubokban muzsikáltak. 1911-ben New York-ba költözött, ahol két operáját is előadták, nem nagy sikerrel. 1917-ben hunyt el. Bár tevékenysége eredményeként a ragtime a klasszikus zene magasságába emelkedett, zenéje a jazz egyik előfutárjaként is számontartott.
Joshua Rifkin, az 1944-ben New Yorkban született zongorista, karmester és zenetudós elsősorban a barokk zene, Bach szakértőjeként ismeretes. Bach kórusműveinek előadására vonatkozó elmélete a nyolcvanas években felkavarta a komolyzenei világ állóvizét. Érdeklődése azonban kiterjed a 'könnyűzene' értékeire is. Nagy sikert aratott a Baroque Beatles Book címmel megjelent albuma, mely Beatles szerzemények szellemes barokk stílusú átiratait tartalmazza. Bach művein csiszolt precíz zongoratudásával Joplin ragtime-jainak előadására zseniális játéktechnikát hozott létre.
1. Maple Leaf Rag 2. The Entertainer -- A Ragtime Two-Step 3. The Ragtime Dance 4. Gladiolus Rag 5. Fig Leaf Rag 6. Scott Joplin's New Rag 7. Euphonic Sounds -- A Syncopated Novelty 8. Elite Syncopations 9. Bethena -- A Concert Waltz 10. Paragon Rag 11. Solace -- A Mexican Serenade 12. Pine Apple Rag 13. Weeping Willow -- A Ragtime Two-Step 14. The Cascades -- A Rag 15. Country Club -- Ragtime Two-step 16. Stoptime Rag 17. Magnetic Rag -- Syncopations Classiques
A Beatles együttes nagysikerű White Album-ának számaiból készített válogatást egy csapat neves blues zenész. Ráadásul nem akármilyen csapat. A kisérőkvartett: G.E. Smith gitárok, T-Bone Wolk basszusgitár, Peter Re orgona és Steve Holley dobok.
A számok és előadók:
1. Why Don't We Do It in the Road? - Jimmy Thackery & The Drivers 2. Yer Blues - Lucky Peterson 3. Happiness Is a Warm Gun - Anders Osborne 4. Revolution - Kenny Neal, Lucky Peterson, Tab Benoit 5. Ob-La-Di, Ob-La-Da - Maria Muldaur 6. While My Guitar Gently Weeps - Joe Louis Walker 7. Don't Pass Me By - T-Bone Wolk 8. I'm So Tired - Chris Duarte 9. Blackbird - Colin Linden 10. Dear Prudence - Charlie Musselwhite, Colin Linden
Az akkor 19 éves ifj. Fogarasi László alias Yonderboi, a Budapesttől 250 kilométerre fekvő Mernyén, elképesztően egyszerű, mondhatnánk kezdetleges eszközökkel készítette el első albumát, a 2000-ben, természetesen nem magyar kiadónál megjelent Shallow and Profound-ot. Érdemes meghallgatni.
A számok:
1. Intro 2. Milonga del Mar 3. Chase and Chaser 4. Cantaloupe Island (Interlude) 5. Ohne Chanteuse 6. No Answer from Petrograd 7. 100% Trevira 8. Pabadam 9. Severance 10. Sinking Slowly 11. Bodysurf 12. Riders on the Storm/Pink Solidism 13. Road Movie 14. Thousand Bells 15. Fairy of the Lake 16. Another Geometry 17. Outro