A Ken Kesey regényéből készült, Milos Forman által rendezett film számomra a hetvenes évek egyik meghatározó élménye volt. Nem utolsó sorban Jack Nicholson alakítása miatt.
A történet szerint a piti bűnöző Patrick MacMurphy (Nicholson) mint antiszociális elem elmegyógyintézetbe kerül kezelésre. Azt hiszi, hogy így megúszhatja a börtönt és pár hónap után kiszabadulhat. Addig pedig megpróbálja jól érezni magát. Ám egyedül nehezen érzi jól magát az ember és MacMurphy megpróbálja felrázni apátiájából a többi bentlakót. Teszi ezt részben szórakozásból, de egyre inkább azért is, mert szembesül az elmegyógyintézetbeli embertelen körülményekkel. Azzal, hogy a bentlakókat úgy kezelik, mint az oktalan állatokat vagy elromlott használati eszközöket. Mivel egyre több ápolt kezdi mind jobban érezni magát és MacMurphy egyre több szabályt sért meg - például kirándulni viszi a "gyogyósokat" -, magára haragítja a főnővért.
Egy főnővér általában nem az a személy, akitől félni kellene. Ratched nővér (Louise Fletcher) azonban más eset. Az ő karakteréről Forman a következőket mondja: "Ő nagyon veszélyes, mert igazán hisz abban, amit csinál. Láttam már hasonló helyzetet és tudom, hogy a bajba került hatalom bármit és bárkit feláldozna, csak hogy bebizonyítsa az igazát." llymódon ez az egyszerű történet az egyén és a hatalom egyenlőtlen összecsapásának szimbólumává vált. A Főnéni név - ahogy MacMurphy a főnővért hívja - régóta fogalommá vált, noha sokan már nem is tudják, honnan ered.
A film 5 Oscar-díjat kapott.